Megérkeztek *.*

És igen! Már alig vártam, hogy meglegyenek. Izgatottan rontottam be anyukám irodájába. A kezemben éreztem a könyveket, és az orromban a friss könyv szagát véltem felfedezni. Igazam volt. Megjött. Kis kartonpapírba csomagolva. Bár ez inkább már bugyolálás volt, semmi köze nem volt a csomagoláshoz. Négy szép könyv. Jó illatuk  van. Egyébként tegnap este Mikszáthot pusztítottam, egy novellát. Meg Krúdyt. Szeretem Krúdyt. Ma valószínűleg átváltok a homoszexuális témára. Jónak tűnik.
Este még megszállt az ihlet, és firkáltam egy egész jóra sikeredett kis verset, bár címet még nem adtam neki.

Kis önsajnáltatás, elmélkedés, bánkódás. Nektek.
Abból a szent célból, hogy magam fényezzem, szeretném tudatokra adni azt a megérzésem, hogy szépen fejlődök. Remélem mindenki egyetért! :)

Nem kértem Istenem,

se fátylat, se reverendát,

de Te a lelki tisztaságot adtad nekem,

és elvettél egy pillantást.

Hideg pillantást akartam,

csak egyszer, csupán még egyszer,

csak hogy a Vágyak fala

Ledőlhessen!

Így nem tudom, mit tegyek

egy szempár nélküli képpel,

Őrült percben, őrült elmében

zajlanak az események.

És mégis...

Olykor rövid az örökké,

Olykor hosszú egy pillanat,

De vajon később is így fogom gondolni,

a fűszálak alatt?