Mementó

"Az egyetlen ember, aki valóban megért bennünket, az anya."
(Carl Gustav Jung) 



Nem rajongok a mulatós zenékért - persze meghallgatom őket -, de az egyik legjobbnak a 3+2 egy tényleg szép számát tartom, bizonyára ismeritek (azért választottam, mert talán ideillik, és szeretem is):

 

 A Szeretem az Anyukámat "klub" a facebookon versíró játékot hirdetett meg. A közösség tetszését elnyerő vers lesz a "klub" "himnusza". Úgy gondoltam, hogy nevezek eggyel. Mementó címet adtam neki, mert úgy gondoltam, ez a fogalom illik rá legjobban. Képek az emlékekből, "jelek, amik fontos dologra utalnak". Méghozzá arra, hogy Szeretem az Anyukámat, és Ő is engem. Remélem tetszik :)

Mementó

Még talán eszedben van,

mikor engem a kezedben tartasz,

s kedves mosollyal felelsz jóistennek

e szülinapi ajándékért?!

Vagy talán a nappalok,

mikor font kezedben mormolt

imák dörömböltek azért,

hogy én mindig veled legyek?

A gyerekkori délután,

Ahogy meséltél, pedig félig aludtál,

S gyönge csókkal hirdetted,

hogy te majd örökké álmaim kíséred?

Talán a letört kamasz

szívére tett ragtapasz,

ami azóta is, mint mindig fogja,

szilánkos szívét összefogja:

a saját Anyukája.

De... mi lesz velem,

ha te majd bennem leszel,

mikor a lelkembe fúrják

a szeretet tűpárnáját?