Két hét, két műtét. Kicsit ramatyul érzem magam még, hol ez, hol az vérzik, bár már csak utóbbi fáj. Sok minden történhet két hét alatt. Hosszú idő. Egy nap eseményei is megváltoztathatják egy ember, sőt akár az egész földkerekség életét. Százak halhatnak meg, és ezrek válhatnak sérültekké. Akár az is előfordulhat, hogy mindössze egy ember hal meg... belülről. Tonnaszámra édes gyümölcsöt termő szívén egy szó felégeti azt a nagy, virágzó gazdaságot: a messzire nyúló, napsütötte tarló felég, a gyümölcsös kiszárad, a megmaradó égett fát, az emlékeket, pedig az idő, vagy mások... elhordják...
Emlékedre
Olykor dédelgetett hangod hallom,
Mérgező hiányod vészt sugallóan megtagadom,
Tagadom!
Sötétből körvonalazódik ki az alakod,
Léted a vágyak tengeréről elhazudom,
Hazudom!
Egyedüllétemkor, minden percben,
Társtalan lelked tölti be a szívemet,
A szívemet!
Mikor lágy szellő libbenti hajam ide-oda,
Úgy érzem, hideg kezed megsimogat,
Simogat!
Gyönyörű pillanataimat eltapossák,
Letűnő nappalomat a vizek csak szertemossák,
Csak mossák!
Szavakat mondok neked, majd magamnak;
Belülről tépázott testem helyet nyer: a föld alatt,
A föld alatt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése