Este alig aludtam (4-6ig, csak). Pörgött az agyam, meg nem is voltam álmos. Aztán még valamikor 10 óra körül (amikor lefeküdtem), törtem a fejem, hogy milyen jó kis novellákat lehetne még alkotni. Bele is fogtam egybe. Elnézést a stílusáért, de úgy gondolom, hogy igényli.
Más: azt hiszem, szerelmes vagyok. De még nem kiabálunk el semmit! :$
Csak egy utolsó szál
1.
Harapni lehet a füstöt. Szórakozóhely, szombat este. A zene üvölt, kiszakad a dobhártyám. A legtöbben már alig állnak a lábukon. Lassacskán én is. Így is kell ezt. Azt mondjuk, megünnepeljük a mindigmást! Minden hétvégén mást ünneplünk. Egyszer vagyunk fiatalok! – Aztán meg szívjuk a sok hülyeséget érett korunkban, természetesen.
Belemarkolok a zsebembe. Egy doboz olcsó csempészcigi. Megint egy szál. Zörög a gyufásdoboz. Meggyújtani készülök. Nekem jönnek. A gyufa, a cigis doboz kiesik a kezemből. Bele a hányásba! Ráadásul ki is szóródik. Nagyon szuper. Az asztalon a sörösüvegem. A srác megfogja a lábamat. – Anyádat – üvöltöm, majd a hév megragadja az üveget a pultról, a következő pillanatban, pedig forró vér öntözi a cipőmet. – A kurva életbe!
Mintha mi se történt volna, elillanok. Egyik lábam itt, a másik meg véres… Végigtapogatom magam. Sehol egy szál. A szivarom is elfogyott. Inni meg nem akarok többet, nekem cigi kell! Szemben trógerek. Biztos bulizni mennek. Megunták a másik kocsmát. Eléjük ugrok, és követelően rájuk szegezem a szemeimet. – Ne haragudj tesó’, van egy szálad? Néz. Mint aki hülye. Talán azon gondolkozik, hogy ismer-e. Szerintem soha nem látott. – Figyelj csak, jövő héten jössz errefelé? Megadom! Eskü! – Csak rászánja magát.
- Tessék. – ezzel odanyújtja a dobozát. Kihúzok egy szálat. Elégedetten bólintok. „Úgy se látlak soha többé…” gondoltam.
Séta haza. Szilvafák sorakoznak a járda mellett, és lassan, ritmusra himbálózik, olykor-olykor erősen megrezdülve a lombjuk. Hideg van. Kifejezetten hideg. Egy átkozott póló van csak rajtam. Megint alulöltöztem. A szédelgő fejemben anyám hangja visszhangzik: „Fázni fogsz!”. Én meg csak röhögtem rajta. Hihetetlen, hogy megint igaza volt! Viszont nem vallhatom be neki, hogy fáztam. Aztán megint azzal jönne hetekig, hogy „múltkor is megmondtam”.
Folyt. köv. :))
Szia.
VálaszTörlésJól is teszed, ha nem kiabálod el a szerelmes-vagyok dolgot:) Hagyd, hogy szép lassan menjenek a dolgok :) De ha szerelmes vagy, akkor boldog, szóval jóóó :D
A részlet nagyon tetszett. Olyan... valóságos a egész. A én-vagyok-a-nagy-fiú azért látszik benne, főleg a végén, amikor a fsz. nem akarja bevallani az anyjának ,hogy ő igen is fázott:)
Jó lett, várom a folytatást :)
Köszi! :) Hát bízok benne, hogy jóra fordul minden. Mások azt mondják, hogy megérdemelnék már egy aranyos barátnőt. :DD
VálaszTörlésA folytatást a bevezetésig hétfőig megpróbálom leszállítani :) Lehet, hogy együtt jön a másik novellával, hogy érthetőbb legyen a vége.
Na, a szerelemnek örülök, az klassz! ^^ A novella is jó ám, csak nekem kivételesen annyira nem jönnek be az ilyen cigis-hányós-anyázós írások. :-D De ez egyéni szocproblem. :-P Amúgy jól írsz. :-D
VálaszTörlésMiért nem érdemelnél meg egy aranyos bnőt? O.o
VálaszTörlésHát persze, h megérdemled!!!! :D
Oké, már várom a folytatást :)
Balázs, nekem sem :D csak ugye nem árt minden stílusban kipróbálni magad,mielőtt megállapodsz valahol. Illetve egy szépirodalmi stílusnem illene ebbe a novellába. :D
VálaszTörlésKöszönöm :))
Elvileg befejeztem, csak még dolgozgatnom kell rajta (kiegészítem,bővítem, stb.) :)))
Hát, amit abszolút nem szeretek, azzal én nem próbálkozom (mert nem lenne a történetben olyan nagy érzelem a részemről). De egyébként minden mást, amit szerettem, azt én is kipróbáltam. :-D Van vagy negyven ilyen "mindenféle"-novellám. XD
VálaszTörlés