Csak egy utolsó szál

Itt a beígért folytatás. Remélem nem hemzseg már a hibától, itt-ott javítottam, de előfordulhat, hogy valahol ott felejtettem a hibát. Ezért elnézést.

Csak egy utolsó szál

2.

Reggel van. A fejem visszahúz, a gyomrom émelyeg. Szokásos vasárnap. Egy alsógatyában vánszorgok ki a fürdőszoba felé – hogy megnézzem, mennyire is viselt meg az éjszaka. – Hát nagyon. Anyáék a konyhában. Egy megvető pillantás felém. Se szó, se beszéd. Ne is legyen. Visszatévelygek a birodalmamba. Bekapcsolom a gépet. Anyám utánam jön.

- Gyere reggelizni!

- Jó majd megyek!

- Most! Beszélni akarunk veled! – Nagyon jól kezdődik. Felkapom a legközelebb lévő pólót meg nadrágot. Nem elég, hogy szét vagyok csúszva, még fejmosás is lesz ma.

Ezzel ki is megyek anyám után. Közben lassan készülök az oktatásra. Ők már ülnek. Mindenki. Olyan ez, mint egy bírósági tárgyalás. Leülök én is.

- Na, milyen volt a buli? - kérdi az öregem. Végül is valahogy bele kell kezdeni. Na de hogy így? Ráadásul úgy teszi fel a kérdést, mintha ez lenne a legfontosabb dolog a világon.

- Jó, milyen lett volna? – mondom. Apám megkönnyebbülve hátradől. Lazára akarja fogni. Keménynek akar tűnni, már tényleg biztos, hogy oktatás lesz ebből.

- Szerinted ez így meddig mehet tovább?

- Micsoda?

- Nézz magadra! Az egész heted abból áll, hogy nem csinálsz semmit, és hétvégén is kiütöd magad! – Jajj de jó! Minden vágyam volt, hogy pampogjanak…

- Nem rúgtam be, ha erre célzol. – Mentegetőznék. Nem megy. „Tudják”, hogy ittam.

- Márpedig eléggé szarul nézel ki, fiam!

- Akkor rátok ütöttem. – teszem hozzá vicceskedve. Nem jött be. – Csak keveset aludtam, ennyi. Folytatódik még. Mindig oktatnak. Azt hiszik, hogyha bezárkóznék a szobámba a könyveimmel, és hétvégén sem kapcsolódnék ki, olyan sokkal jobb lenne a helyzetem mindenhol. Megreggelizek. Felállok az asztaltól, és visszabattyogok a szobámba.

Sötétség! Imádom a sötétet, főleg másnaposan. A neten továbbra sincs semmi, lecsekkolom a fészemet is. Ledőlök az ágyamra. Már-már szinte hívogatott. Fáradt vagyok még.

3.

A városközpontban vagyunk haverral. Egy batár nagy épület előtt dumálunk. Fentebb ülök valamennyivel, egy szobor mellett. Csak lazán cigizek. Köhögök egyet. A slejmet meg leköpöm a parkba.

- Abba kéne hagynod a cigizést! – tanácsolja. Ez tiszta hülye! Már ez is ezzel jön. „Változz meg, blablabla.” Ráhagyom. Még egyszer elmondja.

- Jah, és tanuljak, és ne igyam le magam minden hétvégén, mi?! Anyám is ezzel jön. Totál ugyan úgy viselkedsz te is.

- Ha te látod értelmét ennek az életnek, akkor élj tovább így. – Ezzel felállt, és el is ment.

Egyedül maradtam. Talán mindenki itt hagyott. Először a csajom, aztán a barátaim többsége is. Csodálkoznak, hogy rászokok a cigire? Csodálkoznak, hogy berúgok minden hétvégén? És ha meg is fordulna a fejemben az, hogy leszokok, segítene valaki? Nem. Csak okoskodnak. Egy jó indulatú vállat nem kaptam eddig, hogy rátámaszkodhassak. Megint eldobom az utolsó szál cigimet. A túloldalt plázacicák. Felfordul tőlük a gyomrom. Az örökös téma, az a stílus. Viháncolnak. Elvégre mit is tehetnének ebben a rózsaszín, szép világban…

Elég erős vagyok?

4.

Kitörlöm az álmot a szememből. Felhúzom a redőnyt. „És lőn világosság!”. Talán tényleg ideje lenne megváltoznom. Sosem késő. Akár egyik napról a másikra is megjöhet az isteni szikra. Átöltözöm. Beveszem a c vitamin tablettámat, kicsusszugok a papucsomban a konyhába. Anya a fürdőszobában mosni készül. Én, pedig elkezdem csorgatni a vizet a csapból, és lassan tisztára törlöm a mosatlanokat. Anya megijed a látványtól, annyira szokatlan. Egyiket a másik után. Kinyitom az ablakot a konyhában. – Elmegyek sétálni!

Lerohantam a lépcsőházban. Egyetlen egy szál cigim volt már csak. Meg is gyújtottam. Nem bírom ki. Bármit, mindent, de ezt nem! A hepehupás járdákon próbálkozok nem elesni. Egy ótvaros régi kapualjba ülök le. A fák már hullajtják a leveleket. A kapubejáróra valami pajkos kiscsaj levelekből szívet alkotott.

- Faszomat a szerelembe! – bánkódom. Belerúgok a levél-szívbe. A levelek százfelé repülnek. Szerteszét. Eldobom a cigarettát.

Soha többé nem gyújtottam rá.