Cím?
Repülök.
Mint a kő, felfelé,
és mégis zuhanok.
Nincs, ami repítsen,
sosem lesz enyém
a fényes csillagod.
Hullok.
Mint egy csepp eső,
a földre, s váratlanul
egy szál leveled
csap arcon,
eloldalgok.
Maradok.
Aki voltam, s aki leszek,
mert nem tudom mi a jó,
mitől süllyed a hajó,
s mitől ívelnék én is
felfelé.
Újabb szép vers, gratulálok! Érdekes ez a zuhanásos önkifejezés, nagyon tetszik. Gondolkodtam címen, de csak egyetlen fura kis ötletem van:
VálaszTörlés"Haladásom"
Nagyon szép. Olyan, mit ha azt akarnád kifejteni a verseddel, hogy van egy személy, akit nagyra tartasz, de nem tudsz hozzá felnőni mert ő eltaszít. Talán szerelem vagy megfelelési vágy?
VálaszTörlésCímre tipp:
Utamon maradok, az, ki vagyok
vagy
Repülve zuhanok