Szolgáltam nektek egy verssel. Este pattant ki az agyamból az alapötlet :)) Kritikát elfogadok!
Nem kell Napfény
Nem kellesz már
- gondoltam -,
ahogy lelkem, benned,
álom-foszlányokban
oszlik egésszé
a Napfény pusztító,
vad fénye alatt.
Leomlik a márvány;
a lélek-terem,
ahogy mart szemeim
vérzik tova
árnyék-vetült képed.
Nem - gondoltam -,
Nem kell többé Napfény:
Nem kellesz már,
talán örökre elmúlt
a tündérmese,
mert te-Én,
a lángoló képekben,
nem érzed tovább
a Napfény ízét.
No, megint szomorú? :-( Amúgy nagyon szép! :-) Egyedül ezt írnám át: "vad fénye alant" - alattra. Mert az alant szót inkább akkor használjuk, amikor mondjuk rámutat valaki a szakadékra, és azt mondja, hogy "alant fekszik a tölgyerdő". De ettől eltekintve tök jó. ;-)
VálaszTörlésSzia! :)
VálaszTörlésIgen, mint mindig. Egyébként köszi, fel sem tűnt, hogy így írtam. Véletlen volt :o
Szia!
VálaszTörlésNem gond, hogy szomorú a vers, attól még lehet szép! őt, az is! Hidd el nekem :):P
Tetszenek a verseid! Nem tervezel kiadni egy kötetet? Vagy már van ilyen? Nagyon tehetséges költő vagy!!!:)
El is felejtettem, hogy válaszoltam a kommentedre nálam :)
VálaszTörlés