Folytatom...

Szeretném behozni a lemaradásomat, hisz majd' 1 hónappal (5 oldalnyi verssel) vagyok lemaradva magamtól. Ebből következően fel is teszem a második versét ennek a szörnyű évnek, melynek alapjai közös élményeken nyugszanak. Szabad verselés, szókimondás és a sorok első betűi jellemzik...

Magáért beszél…

Leltél-e már kincset hideg őszi éjszakán,

Amikor azt gondoltad, neked csak a boldogtalanság

Jár, de kellemeset csalódtál az Életben,

Kedvesem?!

Ó, bizonyára... remélem!

Merengtél-e már azon, hogy mi is lenne veled,

Akkor, ha Ő nem lenne?

Repített-e már az egekig a másoktól kapott boldogság?

Igen? Akkor talán... nem csalódtál?

Azt  ugyan vallod-e, hogy a hideg tél boldogabb,

Neked... és talán nekem is, mint azok a

Napsütötte nyári napok, amiken boldogtalan vagy?

Akkor te tudod,

Mi a szeretetben, s a kínban a hasonló...